Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Japán teaszertartás

2011.07.06

A teaszertartás (茶の湯, csa-no-ju) helye a teaház, japánul a szukija (数寄屋). Ennek mérete 4 és fél tatami .

A teaszertartás lépései Rikjú tanítása szerint:

  1. Meghívás: A vendéglátó megbeszélte a teamesterrel, hogy kiket szeretne meghívni. Ez legalább öt, maximum hét fő lehetett.
  2. A vendégek érkezése: A macsijában (町家 vagy 町屋) várakoznak a vendégek, akik fölkészülnek a ceremóniára.
  3. Belépés a teaházba: A szertartás kezdetét a teamester jelzi. Nesztelen léptekkel, mélyen meghajolva mennek be a teázóba. A mély meghajlást a teaház alacsony ajtaja is megköveteli. A vendégek meghajolnak az ikebana (生け花) előtt, majd csendben körülnéznek a teaházban: megszemlélik a tokonomát (床の間), végül adott jelre letelepednek a számukra kijelölt helyre.
  4. Teázás: A tea előtt könnyű süteményt kínálnak a vendégeknek. A teamester először bambuszseprűvel (mat-csa) a csészébe söpri a megfelelő mennyiségű teaport, majd a bambusz merőkanállal forró vizet mer rá. Ezt a seprűvel fölkeveri. Így kap egy csésze teasűrítményt. Ebből a sűrítményből önt a többi vendég csészéjébe, majd erre még forró vizet öntenek.
  5. Teaivás: A japánok nem ízesítik semmivel a teájukat. Három lassú kortyot ír elő a szabály, tilos felhörpinteni. Több csésze teát is el lehet fogyasztani egymás után, a mennyiség nincs meghatározva.
  6. Beszélgetés: Miután már nem isznak több teát, a vendégek csöndes társalgásba merülnek, aminek témája általában a teaház körül forog.
  7. Távozás: A teaszertartást a teamester által megadott jelre befejezik. A vendégek elbúcsúznak a házigazdától, majd zajtalan léptekkel távoznak.

Forrás.wikipédia

Japánban a tea fogyasztásának szokása a IX. században kezdett meghonosodni egy buddhista kínai szerzetes jóvoltából. A japánok körében a teázás gyorsan népszerűvé vált, és az egész országban elterjedt. A matcha teát először a XII. század környékén kezdték el fogyasztani, elsősorban a buddhista kolostorok vallási, rituális eseményein. A XIII. század közepére már a szamuráj harcosok is készítettek és fogyasztottak matcha teát, s ezzel kialakultak a teaszertartás alapjai. A XVI. század közepére a japán társadalom csaknem valamennyi rétegében kialakult a teafogyasztás szokása. Szen no Rikju, a teaszertartás talán legnagyobb, és legismertebb alakja honosította meg azt a felfogást, hogy minden egyes találkozást kincsként kell megbecsülni, és olyan alapelveket fektetett le, amelyek még a mai napig is a teaszertartás központi elemeihez tartoznak; például a harmónia, tisztelet, nyugalom, egyszerűség. Tanításai az építészet, a kertművészet, a képzőművészet és a szépművészetek terén is nagy hatással voltak. Maga a teaszertartás igen bonyolult, a szertartás vezetőjétől sok ismeretet követel meg. A tea elkészítésén, fajtáján, az öltözéken (kimonó) keresztül, egészen a kerámiák és egyéb tárgyak ismeretéig a szertartás vezetőjének mindent tudni kell. A szertartás alapelemeinek, alapelveinek, s egész folyamatának, levezetésének tanulása több évet is eltarthat, sőt akár élethosszig is tanulják. A formális teaszertartáson részt vevő vendégeknek is kell azonban bizonyos ismeretekkel rendelkezniük. Ismerniük kell az előírt gesztusokat, a szokásos viselkedési formulákat és kommunikációt, a teafogyasztás minden elemét.

 

A házigazda – nő vagy férfi – rendszerint kimonót visel, a vendégek kimonóban vagy visszafogott, formális öltözékben vesznek részt a szertartáson. Amennyiben a szertartás egy különálló teaházban, nem pedig egy teaszobában zajlik le, a vendégek a házigazda jelzéséig a kertben várakoznak, mialatt vízzel megmossák a kezüket és a szájukat is kiöblítik. A házigazda hívó szavára egy egyszerűbb kerten, a roji-n keresztül közelítik meg a teaházat. Mielőtt a vendégek egy kis ajtón át belépnének a teaházba, leveszik a cipőjüket, és a belépés után a "tokonoma" díszítéseit, dekorációit csodálják meg. Ezt követően rangjuk és presztízsük szerint ültetik le őket a tatamin. A vendégeknek könnyű, egyszerű ételt (kaiseki vagy chakaiseki) szolgálnak fel, melynek elfogyasztása után szakét isznak. Ezt követően ismét visszatérnek a várakozó helyre, ameddig a házigazda ismét nem hívja őket. Ha nem szolgálnak fel ételt, akkor a házigazda rögtön kisebb édességekkel kínálja a vendégeket, amelyeket egy speciális papírból, a kaishi-ből fogyasztanak. Minden vendégnek van egy ilyen kaishi-ja, amelyet gyakran egy díszes erszényben helyeznek el.

 

A teaszertartás alatt használt eszközöket, (matcha tál - chawan, matcha ecset - chasen, matcha kanál – chashaku) a rituálészerűen, a vendégek előtt, előírt sorrendben és előírt mozdulatokkal tisztítják meg. Ezt követően a kellékeket a rituálénak megfelelő elrendezésben helyezik el. Miután mindezzel a vendéglátó végzett, a tálba helyezi a megfelelő mennyiségű matcha teát, és ráönti a megfelelő mennyiségű és hőfokú vizet, majd a matcha ecsettel előírt mozdulatok szerint, akkurátusan összekeveri. Ezalatt az idő alatt szinte semmilyen beszélgetés sem zajlik a vendégek között, akik nyugalomban élvezik a tea elkészítésének minden pillanatát. Ezt követően először a legfontosabb vendéget kínálja meg a házigazda vagy segítője. A házigazda és a vendég kölcsönösen meghajolnak egymás felé. Az elsőnek kínált legrangosabb vendég ezután a rangban második vendég felé hajol meg, miközben a házigazda tiszteletére magasra tartja a matcha tálat. A vendégek egymásnak adják a tálat, s mindig forgatják vigyázva arra, hogy egyikük se igyon az elejéről. Egy-két korty után letörlik a tál szélét, visszaforgatják az eredeti pozícióba, s így adják át, meghajolva, a következő vendégnek. Ez a folyamat, addig tart, amíg minden vendég nem ivott ugyanabból a tálból. Ezt követően a tál visszakerül a házigazdához. (Van olyan szertartás is, ahol mindenkinek saját tálja van, a szertartás azonban ugyanúgy zajlik.)

Miután mindegyik vendég ivott a teából, a házigazda megtisztítja az eszközöket. A legnagyobb rangú vendég megkéri a házigazdát, hogy a jelenlévő vendégek megcsodálhassák az eszközöket: a tálat, az ecsetet, a teatárolót, a kanalat. Ezek az eszközök nagyon gyakran felbecsülhetetlen értéket jelentenek, pótolhatatlanok, kézzel készített egyedi darabok. A vendégek nagyon gyakran egy speciális ruhadarabbal fogják meg őket, és így csodálják meg az egyes darabokat. Ezután a vendéglátó összegyűjti a kellékeket, és a vendégek elhagyják a teaházat. A vendéglátó az ajtóból, meghajlással vesz búcsút a vendégektől. A szertartás befejeződött.

 

Egy-egy teaszertartás 1-5 órát is eltarthat, attól függően, hogy milyen jellegű szertartásról van szó, milyen ételeket és teát szolgálnak fel.

Forrás:http://teazo.freeblog.hu/archives/2006/09/24/Japan_teaszertartas_I/