Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Wayang-Indonéz árnyjáték

2011.06.22

(jávai: „árnyék”), ősi jávai báb- és árnyjátéktípusok összefoglaló neve. A vajang-bábok prototípusa a wayang kulit - bőrből csipkésen kivágott, átlyuggatott, gondosan kifestett árnyfigura. A X. század előtt kialakult forma eredete a thalubomalata nevű dél-indiai bábfajtára vezethető vissza. Az árnyjáték művészete feltehetően a hinduizmussal együtt került Jáva szigetére.

A vajang-bábokkal előadott színművek mitológiai témájúak (wayang purwa), ill. a Rámájana és a Mahábhárata c. hindu eposzok egyes jeleneteit dramatizálják (wayang gedog). Vannak jávai eredetű történetek is, amelyek a Mahábháratában szereplő Pándava fivérek mondáját szövik tovább. A szertartásos előadások éjfélkor kezdődnek, és hajnalig tartanak. A nézők egy része a dalang (a „bábmester”) mögött ül, vagyis hátulról látja az előadást, de az igazi műértők szívesebben szemlélik a vászonra vetülő árnyak mozgását. Az egyes „szereplők” bemutatásakor a jó erőit képviselő figurák a vászon jobb oldalán, a gonoszak a bal oldalon sorakoznak fel.

A korai wayang kulit bábok stilizált vonásait és stilizált mozgását a később kialakult más vajang-formák is másolni kezdték. Ilyen a wayang golek, amelyben pálcával mozgatott plasztikus fabábok szerepelnek, a wayang wong, vagyis élő színészekkel bemutatott, bábjátékszerű pantomim, valamint a wayang krunchil, amelyben síkdomborművű fafigurákat alkalmaznak.

Az előadásokra jeles alkalmakkor, elsősorban születésnapi vagy évfordulós ünnepségeken kerül sor. Bár a színház hasonló formája Kínában és szerte Délkelet-Ázsiában megtalálható, a sajátosan misztikus és vallási töltésű vajang csak Jávára jellemző.

Az európai bábművészetre a vajang Richard Teschner munkássága révén hatott, aki a XX. század elején bécsi bábszínházában (Figuren Spiegel) a német bábjáték szakmai kifinomultságát ötvözte a vajang egyszerűségével és művészi hatásával.

Forrás:Terebes