Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

INDIAI TEMPLOMI TÁNC (ODISSZI) MUDRÁK /elemek

2011.01.16

Az odisszi egyike az ősi klasszikus indiai táncoknak. Templomi tánc, India keleti államából, Orisszából származik. A Jagannath Puri és Konark templomok falain található faragott szobrok táncos pózait kelti életre, az elmesélő darabok pedig a hindu mitológia isteneit és istennőit elevenítik meg.

Történet

A többi indiai klasszikus táncformához hasonlóan az odisszi stílus is az ősi időkből ered. A Bhubaneswar barlangjaiban talált, táncot ábrázoló domborművek Kr. E. II. századra tehetők. Az első írásos utalást a Natya-Shastra tartalmazza, melyben a neve még Odra-Magadhi volt.

A századok alatt három odisszi iskola alakult ki: Mahari, Nartaki, és a Gotipua. A Mahari a templomi táncosnők hagyománya. A Nartaki a királyi udvarban fejlődött. A Gotipua tánc jellegzetessége, hogy fiatal fiúk táncolnak rendkívüli hajlékonysággal és akrobatikus elemekkel női ruhában.

Az odisszi táncot nagyra értékelték a 17. század előtt. A nemesség támogatta a művészetet, és nem volt szokatlan hogy egy előkelőség elismert táncos legyen, mindkét nemből. A 17. század után a táncosok társadalmi elismertsége csökkent. A gyarmati Indiában a templomi táncosokat prostituáltnak tartották és be is tiltották tevékenységüket, így az odisszi tánc közel került a teljes kihaláshoz. A Puri templom istent szolgáló lányainak, másnéven maháriknak a hagyománya megszűnt. A Nartaki tánc udvari támogatását számtalanszor megvonták az Angol Királyi Korona fennhatósága alatt álló India alatt. Az egyetlen életképes, járható odisszi tradíció a Gotipua volt. Ez azért tudta átvészelni a nehéz időket, mert férfiak táncolták. Jelenleg éppen ez a forma küszködik nehézségekkel.

 

 

Odissi_Nandini Ghoshal
 
odissi
 
odissi_tancos1
odissipar_small
saswat joshi2
 
 
 Kéztartások:

vishnu_0315.jpg

vishnu_0316.jpg

 

     Pataka                                                            Tripataka

vishnu_0317.jpg

Ardhapataka

 

vishnu_0318.jpg

 

  Kartharimuka            Arala        Ardha Patakaardha-pataka.jpg

arala--2-.jpg

 

 mayura--2-.jpg

 

  Mayura                                            Mushti            Shikharashikhara--2-.jpg

mushti--2-.jpg

sukhatundaka--2-.jpg

 

 

 Sukhatundaka   

 

 

 A képeket megtaláljátok a fotóalbumban.

 

Lábtartások:

 

adi-pad.jpgADI PAD

 

 

 

 

 

dhanu.jpg

 

                                                                                   DAHU

 

 

kumbha.jpg

 

  KUMBHA

 

 

maha-pad.jpg

                MAHA PAD

 

prushta-dhanu.jpg

 

 

PRUSHTA DANU

 

 

 

sama-pad.jpg

SAMA PAD

 

viparita-mukha.jpg

 

 

                                            VIPARITA  MUKHA

 

 

Stílus

Számos jellegzetessége van az odisszi táncnak. Miként a többi klasszikus indiai tánc, tartalmazza az alábbi elemeket: Nritta, azaz tiszta tánc, melynek lényege a mozdulatok szépsége és a virtuóz technikai kivitelezés és az Abhinaya, ahol a mimika, a kézmozdulatok (mudrák) és az arckifejezés segítségével történetet mesél el a táncos.

Bája abban rejlik, hogy a tribanghi nevű alapozícióban a táncos teste nőiesen törik meg a csípőnél a mellkasnál és a nyaknál, egy gyönyörű ívet rajzolva. E póz használata és a mellkas jellegzetes oldalirányú mozgása, az odisszit nehezen kivitelezhető tánccá teszi. Ugyanezen stílusjegyek adják rendkívül bájos, nőies megjelenését is.

A mudrák (kézjelek) szintén fontosak az odisszi eszköztárában. A mudra kifejezés bélyeget, pecsétet jelent, melyeknek jelképes rendszere van és segít a történetek elmesélésében.

Témák

Az odisszi témái kizárólagosan a hindu valláshoz kötődnek. Az előadás kezdetén Orissza istenéhez Jagannath-hoz imádkoznak, aki Vishnu isten megtestesülése. Kedvenc téma Krishna és Rádha szerelme Jayadeva nevű költő híres kötetéből a Gíta Govindából, mely szanszkrit nyelven íródott.

Zene

Az odisszi tánc zenei kísérete lényegében megegyezik az odisszi zenével. Általában a hindusztáni zene egyik válfajaként említik, bár sokak szerint külön klasszikus zenei rendszer. Számos hangszerrel szokták kíséri, az egyik legfontosabb a pakhawaj (dob), vagy más néven mardal. A többi általánosan használt hangszer a bansuri (bambusz furulya), a manjira (fém cimbalom), a szitár és a tanpura.

 

Forrás:http://indiaitanc.hu/